A kis Dave Smalley (D.Y.S énekes) miután hazaköltöztek 2 év után Franciaországból Virginiában kötöttek ki és ide járt középiskolába. Itt kezdett megismerkedni a Teen Idles és más hasonszörű kiabálós zenékkel. Innen el is kezdett koncertekre járni Washington D.C-be kutya nyakörvel a nyakában és tüsi hajjal. Egy spanja se akadt itt, de később mikor a DAg Nasty (bezony ott is énekelt, vele vették fel a legendás Can i Say lemezt) kapcsán megint D.C.-ben kötött ki akkor mindenki úgy reflektált rá hogy Dave D.C.-ből! De Dave haver azt mondta erre hogy srácok, honnan az istenből tudjátok hogy ki vagyok régen le se szartatok! Az én színterem BOSTON! És hogy miért? Na majd mindjárt jól kiderül!
Miután Virginiából Bostonba költözött a fősuli miatt gyorsan megismerkedett a helyi scennel ami sokkal jobban magába szíppantotta mint a D.C. és itt a nevét is megjegyezték és nem csak kutyanyakörves srácnak hívták. Annyira összespanolt az SSD-vel hogy roadolt nekik rendszeresen.
A zenekar storyja azzal kezdődött hogy kirakott egy flyert a Newbury Comics lemezbolthoz amin ez állt: "Énekes és dobod felszereléssel együtt gitárost és basszus gitárost keres." Ebből természetesen semmi se volt igaz. A dobos sose tudott dobolni és semmi cuccuk nem volt!
Ez a Jonathan Anastas nevű dobos inkább basszgitáros lett a bandába. Előtte is ugyanezt csinálta a Decadence nevű zenekarban. Övéké a legjobb szám a This is boston not l.a. válogatáson. "slam". Majd jött egy Andy nevű gitáros és egy D-mint dobos Dave.
A D.Y.S. a boston Crew (dys, ssd, negative fx, last rights) része volt ami az SSD nevű bostoni zenekar körül tömörült és a tagok mind Straight Edgek voltak. Követték egymás zenekarait a koncertekre és ment a hadelhad a pitben ha valaki megjelent részegen és mondjuk kötekedett. Legendás storyk vannak arról hogy az SSD ablaktalan kisbuszába bevágták magukat és X-et rajzoltak a homlokukra. Aki szembejött a pit-ben és nem volt X a homlokán már kapta is a nyaklevest. Persze messziről jött ember és egy ócenánnyi távolság...na meg 38 év távlatából ki tudja mik igazak ezekből a storykból. Az mondjuk igaz hogy New Yorkba amikor játszott az SSD lementek 40 en legalább és a pit-et uralta Boston. Nem igazán kedvelték az ottani scenet és ez szította is a feszültséget a 2 színtér között. Boston a militáns SXE kopasz gyúrós gyerekek....New York meg a Stigmáék meg az A7-es angyalporos srácok. Én Bostoniakra voksolnék ha balhére kerülne a sor...és került jópárszor. Na de elég legyen a legendákból milyen zenek a DYS?
Ha megkérdezné tőlem valaki hogy kik tették le a hagyományos vegytiszta hardcore hangzást akkor én az Antidote kislemez mellé letenném ezt az LP-t is nyugodtan.
1983-ban adta ki az Xclaim! records (Al Barile SSD gitáros kiadója. Az első 6 Xclaim! kiadvány maga a BOSTON HARDCORE, igen így nagybetűvel). Az ének kb tipikus Bostoni ugatós kiabálós, kb mintha Choke énekelne a lemezen. Nekem sokkal jobban tetszik a DYS mint az SSD mert sokkal összeszedettebb ez a felvétel. Ehez köze van Lou Giordanonak aki a producere volt a lemeznek. Már ekkor pattináns névnek számított. Pár zenekar akiknél segédkezett: Siege, Deathwish, Deep wound...a Hüsker Dü meg cibálta mindenhova mert ő volt a hangmérnökük a koncerten. Szóval ezért is szól ilyen Karcosan faszán ez a lemez! Van a lemezen egy visszafele felmondott szöveg a vége fele. A monthy pythonból vették mert hajnal 4-re elfogyott a pénzük és nem volt jobb ötletük.
A zenekar nyomult az SSD-vel ütötték akit ütni kellett majd megtanultak játszani. Az SSD és szerette az AC/DC-t és a DYS-is. Sajnos nem sajnos a bostoni bandák betegsége hogy átmennek rock zenébe. Ez a DYS-nél is bekövetkezett. A nagyközönség SELL OUT-ot kiáltott mert biztos nagykiadót akartak. Ahhoz persze nem voltak elég jók és megrekedtek ott ahol voltak. 1985-ben a story véget ért. A lemez úgy festett sose lesz újra nyomva mert a dobos Dave a zenekar után mindenféle bár bandákba tolta és gondolom megváltozott az izlése és megutálta a lemezt. Azt mondta ha Chris aki a Taang! recordsot csinálja kiadja akkor bepereli! De 2005-re gondolom a jogdíjak meggyőzték mert kijött cd-n majd 2012-ben végül lemezen. Így nem kell 300 dolcsit kiadni az eredetiért.
Dave a D.Y.S. feloszlása után úgy volt hogy roadol a Dag Nastynek ami éppen 3 nappal a turné előtt menesztette az énekest és megkérték őt hogy akkor ne road hanem énekes legyen. Így került be a Dag Nastyba ami a világ egyik legjobb lemezét hozta össze vele. A basszeros Jonathan maradt a régi vonalnál és Choke-al megalapították a Slapshotot amit majd el lehet csípni idén a Robotban. Kihagyhatatlan koncert lesz szerintem mert az énekes Choke volt a fő bajkeverő bostonba!
Ajánlott? Figyeltél amikor azt írtam hogy mivel definiálnám a vegytiszta hardcore fogalmát? Hát akkor naná!
Miután Virginiából Bostonba költözött a fősuli miatt gyorsan megismerkedett a helyi scennel ami sokkal jobban magába szíppantotta mint a D.C. és itt a nevét is megjegyezték és nem csak kutyanyakörves srácnak hívták. Annyira összespanolt az SSD-vel hogy roadolt nekik rendszeresen.
A zenekar storyja azzal kezdődött hogy kirakott egy flyert a Newbury Comics lemezbolthoz amin ez állt: "Énekes és dobod felszereléssel együtt gitárost és basszus gitárost keres." Ebből természetesen semmi se volt igaz. A dobos sose tudott dobolni és semmi cuccuk nem volt!
Ez a Jonathan Anastas nevű dobos inkább basszgitáros lett a bandába. Előtte is ugyanezt csinálta a Decadence nevű zenekarban. Övéké a legjobb szám a This is boston not l.a. válogatáson. "slam". Majd jött egy Andy nevű gitáros és egy D-mint dobos Dave.
A D.Y.S. a boston Crew (dys, ssd, negative fx, last rights) része volt ami az SSD nevű bostoni zenekar körül tömörült és a tagok mind Straight Edgek voltak. Követték egymás zenekarait a koncertekre és ment a hadelhad a pitben ha valaki megjelent részegen és mondjuk kötekedett. Legendás storyk vannak arról hogy az SSD ablaktalan kisbuszába bevágták magukat és X-et rajzoltak a homlokukra. Aki szembejött a pit-ben és nem volt X a homlokán már kapta is a nyaklevest. Persze messziről jött ember és egy ócenánnyi távolság...na meg 38 év távlatából ki tudja mik igazak ezekből a storykból. Az mondjuk igaz hogy New Yorkba amikor játszott az SSD lementek 40 en legalább és a pit-et uralta Boston. Nem igazán kedvelték az ottani scenet és ez szította is a feszültséget a 2 színtér között. Boston a militáns SXE kopasz gyúrós gyerekek....New York meg a Stigmáék meg az A7-es angyalporos srácok. Én Bostoniakra voksolnék ha balhére kerülne a sor...és került jópárszor. Na de elég legyen a legendákból milyen zenek a DYS?
Ha megkérdezné tőlem valaki hogy kik tették le a hagyományos vegytiszta hardcore hangzást akkor én az Antidote kislemez mellé letenném ezt az LP-t is nyugodtan.
1983-ban adta ki az Xclaim! records (Al Barile SSD gitáros kiadója. Az első 6 Xclaim! kiadvány maga a BOSTON HARDCORE, igen így nagybetűvel). Az ének kb tipikus Bostoni ugatós kiabálós, kb mintha Choke énekelne a lemezen. Nekem sokkal jobban tetszik a DYS mint az SSD mert sokkal összeszedettebb ez a felvétel. Ehez köze van Lou Giordanonak aki a producere volt a lemeznek. Már ekkor pattináns névnek számított. Pár zenekar akiknél segédkezett: Siege, Deathwish, Deep wound...a Hüsker Dü meg cibálta mindenhova mert ő volt a hangmérnökük a koncerten. Szóval ezért is szól ilyen Karcosan faszán ez a lemez! Van a lemezen egy visszafele felmondott szöveg a vége fele. A monthy pythonból vették mert hajnal 4-re elfogyott a pénzük és nem volt jobb ötletük.
A zenekar nyomult az SSD-vel ütötték akit ütni kellett majd megtanultak játszani. Az SSD és szerette az AC/DC-t és a DYS-is. Sajnos nem sajnos a bostoni bandák betegsége hogy átmennek rock zenébe. Ez a DYS-nél is bekövetkezett. A nagyközönség SELL OUT-ot kiáltott mert biztos nagykiadót akartak. Ahhoz persze nem voltak elég jók és megrekedtek ott ahol voltak. 1985-ben a story véget ért. A lemez úgy festett sose lesz újra nyomva mert a dobos Dave a zenekar után mindenféle bár bandákba tolta és gondolom megváltozott az izlése és megutálta a lemezt. Azt mondta ha Chris aki a Taang! recordsot csinálja kiadja akkor bepereli! De 2005-re gondolom a jogdíjak meggyőzték mert kijött cd-n majd 2012-ben végül lemezen. Így nem kell 300 dolcsit kiadni az eredetiért.
Dave a D.Y.S. feloszlása után úgy volt hogy roadol a Dag Nastynek ami éppen 3 nappal a turné előtt menesztette az énekest és megkérték őt hogy akkor ne road hanem énekes legyen. Így került be a Dag Nastyba ami a világ egyik legjobb lemezét hozta össze vele. A basszeros Jonathan maradt a régi vonalnál és Choke-al megalapították a Slapshotot amit majd el lehet csípni idén a Robotban. Kihagyhatatlan koncert lesz szerintem mert az énekes Choke volt a fő bajkeverő bostonba!
Ajánlott? Figyeltél amikor azt írtam hogy mivel definiálnám a vegytiszta hardcore fogalmát? Hát akkor naná!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése