Ez az Ed Pit(tman) gyerek 1979-ben sétált Dayton Ohio utcáin 12 karton sörrel és egy házból Sex Pistolst hallott kiszűrődni. Fogta magát odasétált az ajtóhoz és bekopogott. Az ajtót Bruce (basszgitár), Joel (gitár) és Mark (dob) nyitotta ki akik az Exodus rockbandával szerencsétlenkedtek előtte. Aztán meghallották a Pistolstól az ikonikus „i got a reason, REASON REASON!!!” refrént és innentől meg is pecsételődött az életük! A 12 sör és a Pistols imádata miatt gyorsan kialakult nemcsak a haverság hanem egy új banda is Pittman-al a Toxix Reason! Tiszta tündérmese!
Az első kislemezre 1981-ig kellett várni a War Hero-ra amit a Dead Kennedys gitárosa produceret. De nem is ez a lemez az érdekes számunkra most! A banda nyomta a bulikat folyamat és 81-ben átruccantak pár koncertre kanadába ahol Pittman nem bírt magával és összeugatott a dobossal Markal akit ki is penderítettek a bandából. Itt jön képbe a JJ Pearson gyerek akit Joey Shithead (DOA) ajánlott a bandának. A DOA próbatermébe is kis próbálták a Pearson gyereket a dobok mögött. Meg is mondták neki hogy a következő 3 bulin játszhat aztán majd kiderül kishaver! Figyelj! Ezek voltak azok a bulik csak hogy csorgassad a nyáladat…1. buli Friscoba a Dead Kennedys 2. buli L.A. a TSOL, Channel 3. A harmadik buli megint Frisco a Black Flagel és asszem a Flipper is volt. Mondanom se kell Pearsonnak egy ilyen után a banda lett a mindene és nagyon maradni akart! Hát ki ne akart volna?
1982-ben a banda elhúzott San Franciscóba hogy közel legyenek a tűzhöz és a kiadójukhoz a Risky recordshoz ami megjelentette az első nagylemezüket az „independence”-t. A lemez után Pittman úgy gondolta hogy neki ennyi volt és kiszállt a bandából. Egy veszteség egy nyereség mert a Zero Boys basszerosa David „Tuffy” meg beszállt a bandába és igencsak beindultak! Viszont fogalmam sincs ki énekel a többi lemezen, ha tippelnem kéne akkor a gitáros de mindegyik tagnál felvan tüntetve hogy Vocal szóval ezt lehet elpasszolom.
1984-ben nyomtak egy Angol turnét ami igencsak bejött a szigeten mindenkinek. Játszottak a 100 clubba ahol Charlier Harpertől kezdve a GBH legénységéig mindenki lement. A turnén gitárt akartak venni és az angol roadival elmentek egy helyre ahol úgy tudták hogy egy tag elad gitárokat! Ki a franc nyitott ajtót? Captain Sensible! (the damned) Persze volt nagy csókolgatás és meg is hívták az aznapi Brightoni buliba ahova el is ment és a színpadon játszott is velük pár számba! A zenekar azon is elgondolkoztt hogy angliába költözön mert annyira imádta őket mindenki európába! Na de hagyjuk a rizsát mert valamit még meg kell beszélni.
De milyen lemez is ez az Independence? kb 15 éve megvettem vateráról és akkor egyszer meghallgattam és feltettem a polcra. Az akkori véresszájú old school hardcore énem nem tudta értékelni. Na de most! A zenekar logója egy egybemosott amerikai, kanadai és angol zászló. Utalva a tagok nemzetiségére. Hát az angol zászló nagyon nem véletlen van ott! Az énekes Pittman néha fake angol akcentust tol (öreg Tim Armstrongnak se kell ezekután akkor szégyenkezni) de nyugi (Boxi attól még hallgassad meg) totál jó! Egy két szám tiszta angol streetpank, aztán jön az amerikai én ahol ráturbóznak a dolgokra! A white noise kibaszott nagy klasszik! Pár számba meg a Clasht érzed. Nagyon jól keveredik a streetpunk, hardcore, oi….sőt valahol egy reagge rész is van…ala Clash.
A zenekar folytatta, pörögtek tovább majd 1995-re úgy megutálták egymást hogy vége lett!
Ajánlott? A legangolabb amerikai lemez!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése